Az első interjú: A tetőfedő néni

Kedves Lenke! Köszönöm a gyorsaságodat és az interjút. Kívánok Neked további sok sikert a szakmádban és az életben is. Most pedig következzenek a kérdések, melyeket Beck Krisztina tett fel, és a válaszok, melyre Kunu Lenke tetőfedő néni válaszolt (Lenke írta magáról ezt: tetőfedő néni).



1. Családi hagyomány-e a tetőfedés szakma Nálatok?

Nemmel kell válaszolnom. Nálunk a családban nincs senkinek, tudomásom szerint építőipari szakmája.


2. A nők többsége még egy szobalétrára is alig mer felmenni. Neked nem okoz gondot a magasság?

Nekem nem jelent problémát, ha tetőre illetve, állványzatra kell mennem dolgozni, felmérni. Született Nő vagyok! Jó fizikai adottságokkal,és persze Maximalista is.


3. Aktívan részt veszel a tetőfedésben, vagy csak irányítasz?

Szeretem az építőipari munkákat, nem csak nézni, hanem kivitelezni is. Ennél fogva csakis én készíthetem el, néhány segéd részvételével, akik a kezem alá dolgoznak. Ők igyekeznek kivenni hasznosan részüket a munkából.


4. Az emberek, a vevők, hogyan fogadnak egy női tetőfedőt (ami teljesen ritka itthon és külföldön is), ért-e már diszkrimináció?

Íme egy történet. Az első családi ház bádogos munkáinak a kivitelezéséhez kimentem egyedül felmérni 2000-ben. Kérdezte a megrendelő, hogy mikor kezdjük? Én: ha meg van az anyag! Megrendelő: holnap jöhetünk reggelre, itt az anyag! Reggel már várt a megrendelő, segített behordani a szerszámaimat az autóból, majd kiment a kapu elé és nézelődött jobbra-balra. Kérdeztem vár-e még valakit? Ő kérdezi: hol vannak a dolgozók? Mire mondtam, hogy én egyedül dolgozom! Elképedt. A 2,5 napos munkám alatt, még segíteni is akart. A munka végén és az elszámolás után bevallotta, hogy nem gondolta volna képes vagyok a munkát kivitelezni! Kellemesen csalódott bennem és elégedett volt a munkámmal.


Sajnos, viszont volt, mikor azért nem kaptam munkát, mert Nő vagyok! A férfiak tele vannak előítéletekkel. Egy nő csak mosni, takarítani, gyereket nevelni jó!? Egyesek, mint a lovak szemellenzővel léteznek, tisztelet a kivételnek. Viszont, néhány férfi vállalkozót megismervén … igen korrektek voltak velem, partnerként, szakemberként elfogadtak, és kölcsönösen tiszteltük egymást. Ez Magyarországon nem igazán működik még.


5. Mi a célod az életben?

Szeretnék külföldre kijutni, dolgozni, akár új életet kezdeni, mert aki Női építőipari szakmával megélhetést szeretne, annak itt, nincs jövője. Szeretem magamat képezni, naprakész tudással rendelkezni, ezért is szoktam részt venni lehetőség szerint különböző építőanyag gyártók képzésein. Szeretem a kihívásokat. Továbbá szeretnék elismert szakemberré válni, bebizonyítani, hogy nem csak a férfiaké a világ!


6. Végezetül, árulj el néhány dolgot még magadról: család, gyerekek, hobbi, szakma?

Nevelőotthonba nőttem fel, 17 évesen kerültem ki a nagyvilágba. Ekkor kezdtem el kézilabdázni is, az egyik nevelő ajánlotta. Ez jó befolyással volt/van rám. Kisebb megszakításokkal a mai napig is játszom NB II-ben. Sokat köszönhetek a sportnak. Az elhivatottságom miatt volt, hogy jól fizető munkát elutasítottam ifjúként, de nem bánom, mert a sport számomra legalább olyan fontos, akár a munka. Nehéz lenne döntenem, ha választani kellene! Az utóbbi időben sikeres szakmunkásvizsgákat tettem a kővetkező szakmákból: ács-állványozó, épület és építmény bádogos, kőműves, hideg burkoló. Hobbim a munka és a sport, valamint szeretek horgászni. Van barátom, ő is ács - állványozó Ausztriában dolgozik, évek óta. Tőle nagyon sokat tanultam.

A családomról annyit, hogy 7-en vagyunk testvérek, de nem tartjuk a kapcsolatot. Én amúgy is szeretem a magányt. Érdekelnek a dokumentum, a természet és a romantikus történetek, a történelmi filmek, az építőipai újdonságok, kivitelezések, sportesemények, régészeti ásatások. Szeretek jótékonykodni, ha van rá lehetőség.

Remélem, mások is felmerik vállalni önmagukat és bebizonyítják, hogy van
esély a kiemelkedéshez, csak jókor jó helyen kellene lennie!!!

( A fotó az interjú alany saját tulajdona!)