Veleméri rajzos sindük - Varga Géza írástörténész írása

Az egyik sajátos népművészeti ágról, a rajzos tetőcserepekről alig szerzett még tudomást a néprajztudomány. A körmendi múzeum 7 mintás cserepét leszámítva (amelyek között az 1800-as évek elejéről származó példány is van) tudtommal a közgyűjteményekben nincs hasonló, s Nagy Zoltán cikkein kívül a szakirodalomban sem hagytak még nyomot. 1996 nyarán, majd azt követően az Írástörténeti Kutatóintézet által évente szervezett nyári néprajzi táborok alkalmával végzett kutatások során több különleges példányukra bukkantam (1. ábra). A tetőcserepek (sindük) mind Veleméren készültek. A régi, házilagosan égetett cserepek elsősorban a néhány, még megmaradt faházat fedik (2. ábra), amelyek maradékát mostanában emészti el az idő.Kép- és formaviláguk, technikai színvonaluk gyakorlott művészre vall: agyagművességben jártas parasztemberek (helyi szóhasználattal: gerencsérek) készítették őket (1., 3. ábra).


A házépítő családok a tóka helyén ásott agyagból kiégették maguknak a téglákat és cserepeket, de néha eladásra is termeltek. Gödörházán, Magyarszombatfán, meg a közeli szlovéniai falvakban ma is emlékeznek mintás cserepekre, de ilyet már nem tudtak mutatni. Ezek díszítése általában egy X volt. Ahol került pénz a tető megújítására, ott csak az emléke maradt e sajátos művészetnek. A régi sindüt kidobták, tókák gödrének feltöltésére, földutak javítására használták fel. A határsáv és az elszegényedés miatt nem fejlesztett Veleméren, valamint a szomszédos Szentgyörgyvölgyön és Gödörházán találtam csak néhány mintás cserepet. Azonban a gödörházi példányok is Velemérről kerültek oda.

Bővebben:
http://www.tar.hu/vargageza/sinduk.htm