Hirdetés anno németül kb. 1915-ből - Eternit

http://www.f-betschart.ch/ueber_uns.htm

Agyagcserép gyártó gép a 19.sz.-ból

http://www.clayrooftiles.org/history.htm

Archív fotó 1949-ből

http://de.academic.ru/pictures/dewiki/66/Bundesarchiv_Bild_183-S83808__Dachdecker_bei_Arbeit.jpg

Érdekesség: tetőcserép múzeum

A múzeum egy templomban található.

Ez a tetőcserép múzeum Alem-ben, Hollandiában található.



http://www.dakpannenmuseum.nl/

Tetőfedő - egy nagy múltú szakma

Cserép- és palatetők készítésével foglalkozó szakember. Városok, mezővárosok igényesebb építkezéseinél az ácsmesterség és kőműves szakmák mellett elkülönült mesterség. A falvakban a kapitalizálódás kibontakozásával anyagilag ugrásszerűen gyarapodó polgárosult gazdaréteg építkezéseinél a múlt század második felétől egyre gyakrabban cserép-, majd műpalatetőket készítettek. A tetőfedő munkákra gyakran ácsok is vállalkoztak. A tetőfedő mesterség a 19. sz. vége felé nagy létszámban vonzotta a kisvárosok és a falvak agrárszegénységét. A cseréptetők készítőit cserepező, cserepes megjelöléssel is nevezték.

Feladatuk: a falusi lakó-, gazdasági, ipari, szakrális és közösségi épületek héjazata és annak készítési technikája. A héjazat anyaga és technikája szerint a magyar nyelvterületen az alábbi tetőfedő eljárások különböztethetők meg: a) fedés fával (dránica, zsindely); b) nádfedés (nádtető); c) fedés gabonaszalmával (szalmatető, zsúptető); d) fedés égetett cseréppel (cseréptető). Szórványosan egyéb anyagot és technikát is alkalmaztak (habán fedél, gyékénytető).

Bővebben: http://www.becktetoszerviz.hu/tetofedo

Veleméri rajzos sindük - Varga Géza írástörténész írása

Az egyik sajátos népművészeti ágról, a rajzos tetőcserepekről alig szerzett még tudomást a néprajztudomány. A körmendi múzeum 7 mintás cserepét leszámítva (amelyek között az 1800-as évek elejéről származó példány is van) tudtommal a közgyűjteményekben nincs hasonló, s Nagy Zoltán cikkein kívül a szakirodalomban sem hagytak még nyomot. 1996 nyarán, majd azt követően az Írástörténeti Kutatóintézet által évente szervezett nyári néprajzi táborok alkalmával végzett kutatások során több különleges példányukra bukkantam (1. ábra). A tetőcserepek (sindük) mind Veleméren készültek. A régi, házilagosan égetett cserepek elsősorban a néhány, még megmaradt faházat fedik (2. ábra), amelyek maradékát mostanában emészti el az idő.Kép- és formaviláguk, technikai színvonaluk gyakorlott művészre vall: agyagművességben jártas parasztemberek (helyi szóhasználattal: gerencsérek) készítették őket (1., 3. ábra).


A házépítő családok a tóka helyén ásott agyagból kiégették maguknak a téglákat és cserepeket, de néha eladásra is termeltek. Gödörházán, Magyarszombatfán, meg a közeli szlovéniai falvakban ma is emlékeznek mintás cserepekre, de ilyet már nem tudtak mutatni. Ezek díszítése általában egy X volt. Ahol került pénz a tető megújítására, ott csak az emléke maradt e sajátos művészetnek. A régi sindüt kidobták, tókák gödrének feltöltésére, földutak javítására használták fel. A határsáv és az elszegényedés miatt nem fejlesztett Veleméren, valamint a szomszédos Szentgyörgyvölgyön és Gödörházán találtam csak néhány mintás cserepet. Azonban a gödörházi példányok is Velemérről kerültek oda.

Bővebben:
http://www.tar.hu/vargageza/sinduk.htm