Cserép- és palatetők készítésével foglalkozó szakember. Városok, mezővárosok igényesebb építkezéseinél az ácsmesterség és kőműves szakmák mellett elkülönült mesterség. A falvakban a kapitalizálódás kibontakozásával anyagilag ugrásszerűen gyarapodó polgárosult gazdaréteg építkezéseinél a múlt század második felétől egyre gyakrabban cserép-, majd műpalatetőket készítettek. A tetőfedő munkákra gyakran ácsok is vállalkoztak. A tetőfedő mesterség a 19. sz. vége felé nagy létszámban vonzotta a kisvárosok és a falvak agrárszegénységét. A cseréptetők készítőit cserepező, cserepes megjelöléssel is nevezték.
Feladatuk: a falusi lakó-, gazdasági, ipari, szakrális és közösségi épületek héjazata és annak készítési technikája. A héjazat anyaga és technikája szerint a magyar nyelvterületen az alábbi tetőfedő eljárások különböztethetők meg: a) fedés fával (dránica, zsindely); b) nádfedés (nádtető); c) fedés gabonaszalmával (szalmatető, zsúptető); d) fedés égetett cseréppel (cseréptető). Szórványosan egyéb anyagot és technikát is alkalmaztak (habán fedél, gyékénytető).
Bővebben: http://www.becktetoszerviz.hu/tetofedo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése